tettetésel mutogassuk azemberek elött jó tselekedetinket, a ditséretekért, és hogy azokért jóbban betsüllyenek, de még azt kivánnya töllünk, hogy a menyiben ami hivatalunk azt nekünk meg engedi. hogy magunkot el rejttsük, és el kerüllyük a ditséreteket, valamint ö maga gyakorta tselekedék. meg akarván nékünk mutatni, hogy ajó tselekedetekben, kel tartani ahejában valoságtol, és hogy az emberi ditséret, veszedelmes kisértet,

HAMVAS SZEREDA UTÁN VALO SZOMBATON

Imádság

Uram vegyed kedvesen ami imádságinkot, és enged meg nékünk. azt a kegyelmet, hogy áitatosan szolgalván tégedet, tarthasuk meg ezt a nagy böjtöt. a mely lelkünk, és testünk hasznára rendeltetett, ami urunk. J. k.

Epistola.

Isai 58. 9.

Akor könyörgesz, és azur meg halgat, kiáltasz, és mond, Ihol jelen vagyok, ha el vészed belölled alántzot, és meg szünöl az ujodat ki nyujtani,, és haszontalant szollani, midön ki öntöd az éhezöknek alelkedet, és anyomorult lelket bé töltöd, fel támad a setéttségben ate világoságod, és setettséged ollyan lesz mint adél, és nyugodalmat ád néked mindenkor az ur, és bé tölti ate lelkedet fényeségekel, és atsontyaidot meg szabadittya és lész mint anedves kert, és mint avizek kuttya, melynek vizei el nem fogynak, és meg épitetnek te benned arégi pusztaságok, a sok régi nemzettségektöl fogva valo fundamentumokat fel állatod, és fövények epitöjenek hivatatol, az ösvényeket nyugodalomra forditván, ha el forditod alábadot aszombatrol, hogy az én szent napomon akaratodat ne tselekedgyed. és gyönyörüséges szombatnak nevezed, és az ur ditsöséges szent napjának, és azt ditsöited. midön nem tselekeszed ate utaidot, és nem találtatik ate akaratod, hogy beszédet szóly. akor gyönyörködöl az urban, és fel emellek tégedet aföld magossága fölibe, és étetlek téged a jákob Atyád örökségéböl, mert az ur szája szollott.

(II. Épistolák: 172)


Előző oldal | Következő oldal